Hírek
Alagutak
Írta: Dr. Kandikó József
Olvasási idő: kb. 3 perc
Az alagút mindig egy kicsit váratlanul éri az utazót. Vonaton többnyire nem is tud róla, nem is sejti (hacsak nem a Chalagúton megy át Angliába). Autóban utazva azért általában előre jelzik a közlekedési táblák, a modern autópálya alagutak elején pedig még a hossza is ki van írva.
Most azonban jármű nélkül is már egy jó hónapja csak megyünk befelé az alagútba. Az elején még élvezi, aztán bírja, később már csak tűri az utazó az alagutat, de egy idő után nagyon elkezdi várni a fényt az alagút végén. Természetesen a kanyargó, hegyeken átvezető alagút csak rövidtávú előre tekintést biztosít, de ha sík terepen halad az ember, akkor akár százméterekre előre is látszik a derengés.
De hát most milyen terepen haladunk?! Ha tajtékzó tengeren hajóznánk, Homérosz Odüsszeiának 12. éneke nyújthatna némi támpontot: Szkülla szikláját, majd Kharübdisz örvényeit kell leküzdeni, nem kevés veszteséggel… De a COVID-19 koronavírus most főleg szárazföldeket, városokat, régiókat, országokat és kontinenseket foglal el (persze azért volt már tengeri vész is üdülőhajón, „migránscharteren” vagy repülőgép anyahajón). Utunk viszont az otthonunkban és a szárazföldön (a faluban, városban, régióban, országban) folytatódik. És alagútban vagyunk. Egyszerre kettőben is.
Az első alagút az egészségünk miatti aggódásban kanyarog. Szinte semmit nem tudunk a betegségről. Két hétig is képes lappangani. A teszt csak a pillanatnyi állapotot mutatja ki. Legalább két teszteredmény kell, hogy valami – akkori – biztosat lehessen állítani. És az még semmire sem garancia. A megbetegedés is szerencse vagy pech kérdése. A betegség súlyossága az egész szervezetünk, immunrendszerünk és állapotunk függvénye. A betegség lefolyása, kimenetele is egy sötétben való tapogatódzás. A fertőzés mikéntjét, a védekezés lehetőségeit, a gyógyítás esélyeit és kapacitásait még csak mérlegelni sem érdemes. Legfeljebb csak nagy, összefoglaló statisztikai mutatókban. De mi a helyzet a mi utcánkban? Közben meg köhögünk és prüszkölünk is. Nem csak a szokásos télvégi influenzajárvány van, hanem a gyorsan melegedő, majd hirtelen visszahűlő időjárás is. Persze, hogy sokan megfáznak. Ennél sötétebb egészégügyi alagútban még nem jártunk. És még távolról sem dereng fény valahol nagy messzeségben.
A másik – a gazdasági – alagút is egyre közelebb. Már így is sokan odaértek. Ők azok, akik elsőként veszítették el a munkájukat, mert bezártak a szolgáltatók, a vendéglátók, a szállodák, a termelőegységek, ahol dolgozat. Sokakat, akik amúgy sem az itthoni szűkösebb gazdaságban próbáltak boldogulni, egyszerűen kiebrudalták távoli (olykor még biztosnak is hitt) munkahelyükről. Otthon is fogynak a tartalékok. Fokozódik a bizonytalanság, hogy meddig tart, mit lehet mozgósítani. És az mire lesz elég.
Rossz az alagútérzés. Még akkor is, ha felkészülten megy be az ember. De nem szabad megijedni, pánikba esni. Számos nagy alagút katasztrófa (soknak a képei is) igazolták az elmúlt évtizedekben, hogy az igazán nagy baj akkor alakul ki, amikor kitör a pánik. Az emberek nem végig gondolva és az utasításokat, tanácsokat, leírt – de ki által ismert? – szabályzatokat követve cselekednek. Ha elkezdődik a kapkodás, a mindenkit legyűrő erőlködés. Ha az odafigyelésnek és szolidaritásnak a szikrája is kialszik. Csak ez ne következzen be! Egyik alagútban sem!
Ezért kell tudati és lelki gyakorlatokat is végezni! Tudatosságban és lélekben megerősíteni magunkat. Márpedig erre most van idő. Olvasni, elmélkedni, otthon beszélgetni. Nem beburkolódzni, nem félni, hanem terveket készíteni a végére. A jóra. A még jobbra! Ami minden bizonnyal nem olyan lesz, mint az alagút másik oldalán volt. Ezért kellene elkezdeni „vizionalizálni”, elképzeléseket készíteni róla. De nem a múlt – felismert vagy fel nem ismert – rossz tapasztalatai alapján. Hadd idézzek szakmai hivatkozást: ” A vizionálás szellemi folyamat, amelynek során az ember a szellemi erők, különösen a képzelőerő segítségével meg tud valósítani előzőleg meghatározott célokat és projekteket. A vizionálás segítségével nemcsak a jelent, de a jövőt is befolyásolhatjuk. A képzelőerő szellemi energia, amely nem kötődik térhez és időhöz, ezért minden dimenzióban képel mozogni. Szárnyakat ad az ember fantáziájának, és a megvalósítást sürgeti. Ha nem véletlenül, hanem célirányosan és a megfelelő technikával alkalmazzuk a képzelőerőt, teljesíthetjük a vágyainkat…” (https://amegoldas.eoldal.hu/cikkek/vizualizacio–imaginacio.-szuggesztio.-osszpontositas..html– letöltve: 2020.04.15. 12:55)
De hát mikor lesz már végre fény az alagút, az alagutak végén?…Csak reméljük, hogy nem a teljes pénzügyi, közbiztonsági, társadalmi és politikai alagutak régióját, országát, kontinensét kell megismernünk…
