Hírek

Megőrizni az új vevőket a kisboltban

Írta: Dr. Kandikó József

Olvasási idő: kb. 5 perc

Előző cikkem – az Újra tervezés – végén maradt egy árulkodó kifejezés, a Magazin mix, ami elárulhatta, hogy ezt a cikksorozatot intézményük székelyudvarhelyi kihelyezett tagozata vezetőinek felkérésére a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ honlapjára írtam. A lényeg azonban nemcsak külhoni környezetünkben, hanem hazánk vidéki környezetében is alapvetően igaz, hiszen kisvállalkozóknak szól. a két specifikus, kisbolti és panziós cikkeket azonban néhány ponton érthetően változtatnom kellett, mégha az országspecifikus – azóta megismert támogatási lehetőségekről – nem is esik szó bennük.

Régen nem volt ennyi vásárló a helyi (falusi, utca, garázs, stb.) vegyes – többnyire élelmiszer és napicikk – kisboltokban. Székelyföldön ezek neve a Magazin mix, Magyarországon inkább valamilyen ABC-nek hívják. Nyitvatartása, árukínálata eddig is alapvetően igazodott a helyi vásárlóközönség igényeihez, bár tudták, hogy a heti vagy alkalmi nagy bevásárlásokat a környékbeli vásárlók közül nagyon sokan a közeli nagy szupermarketben (legyen az Tesco, Auchan, Interspar, vagy Lidl illetve Aldi) bonyolítják le. Kutassunk csak egy kicsit a gondolataikban!

Az „ÚJ” vásárló:

A kijárási, nyitvatartási, utazási korlátozások és a „hómofisz” (home office: otthonról végzett számítógépes munka) – az üzemanyagár csökkenésének ellenére – otthon tartanak engem is, még ha olykor tényleg már nagyon mehetnékem lenne, találkozni szeretnék másokkal, nézelődni, beszélgetni. Így van vele mindenki, a családban is, a szomszédok is, és a munkatársaim, a barátnőim/haverjaim is, hiszen telefonon, interneten naponta tájékoztatjuk egymást. A napi vásárlási igények miatt pár hete már én is kénytelen vagyok elmenni a helyi kisboltba, ahova korábban csak nagyon ritkán, szinte kényszerből kukkantottam be. És mekkora kínálat volt abban a kis alapterületű boltban. Amikor a korlátozások miatt pedig már csak egy ablakon keresztül szolgáltak ki, az eladó (többnyire a tulajdonos) csak sorolta, hogy hányféle márka van abból a termékből (amikről semmit sem tudtam, egyesekről esetleg hallottam már róla)… Nagyon meglepődtem.

Friss árukból, pékáruból, felvágottból, sajtból is van mindig többféle. Kimérve!!! Mikor tudtam utoljára 10 deka párizsit venni… Ja, még választhatok is, hogy Pick vagy Pápai vagy mit tudom én milyen. Biztosan nem akkora ez a választék, mint egy nagy áruházban. Az árakat sem lehet az (egyébként „csalinak” kitett, vagy már a szavatosság határán álló, egyébként úgy sem venném meg) alacsony árhoz hasonlítani, de voltaképp mindent megkapok.

És köszönnek, ismernek, megismernek, pár kedves szavuk is van. Micsoda új felismerés…

Milyen gyorsan ráadásul. Messze nem tartott annyi ideig, mint amikor bolyongok a nagy üzletben, hogy már megint hova rendezték át a lisztet, az öblítőt, a kutyaeledelt. És várakozom a szükségesnél mindig kevesebb nyitott pénztárnál.

A „RÉGI” boltos:

Hát először nagyon meglepődtem, nem számítottam rá. Szerencsére bizonyos belső átrendezéssel, ragasztószalagokkal megoldottam, hogy hogyan lehet betartani a kötelezően előírt 1,5 méteres „szociális” távolságot. A másik boltos egy kis ablakot nyitott a kirakaton, és előtte a teraszon békésen beszélgetnek – tartva a távolságot – a szomszédok. Persze sokat kell dolgozni, az árufeltöltés is sokkal bonyolultabb, de a beszállítóim (nagykereskedők, pékek, húsfeldolgozók) kínálata is bővült, általában megbízhatóbbá és kiszámíthatóbbá váltak (nincsenek már forgalmi dugók, parkolási nehézségek!), és nem jelent gondot a felvett előrendeléseket másod-harmad napra kielégíteni. Természetesen segít ebben az egyik családtag is, aki naponta bemegy a nagykerbe vagy a diszkontba. Nagy baj, hogy ez nem fog így tartani örökké, bár én is szeretnék már valamivel szabadabban élni, kimozdulni a családdal. De azért jó lenne valahogy stabilizálni ezt a nagy forgalmat, megőrizni legalább egy jelentős részét.

Fejleszteni kell! De először gondolkodni. Nem újraéleszteni, nem is bővíteni, hanem ÚJRA fejleszteni. De mi lehet a trükkje? Mi miatt vásároltak szívesen a városi vagy központi nagy boltokban? Mit is hallottunk a vevőktől?

„Mert nagy az áruválaszték, és az ember megismeri az új termékeket” – de hát a vásárlók többsége a napi cikkek rutinvásárlásánál nem váltogatja a márkákat, többnyire a megszokottat, ismertet választja. Az újdonságokról pedig könnyebb tájékoztatni őket, ha a boltos szóba hozza, ajánlja, akár be is mutatja az újdonságot.
„Ott olcsóbb minden” – legalábbis az, amit akcióban valami miatt kiemelnek és reklámoznak. A jó minőségű áruk olykor még drágábbak, mint a helyi boltban.
„Nem kell cipekedni, bepakolom a parkolóban a kocsiba, és viszem” – de hát a kisbolt környezetében is megszervezhető a házhozszállítás. Csak meg kell beszélni, akár telefonon – vagy interneten feladni a rendelést – és este az a családtag, munkatárs, aki délelőtt a nagykereket járta, házhoz viszi a rendelt árut.

Nem árulják el a vásárlók, de a kutatók már régen megállapították, hogy a vásárlás folyamata a társadalmi lét egyik formája. Különösen a fogyasztói társadalomban, ami a XX. század végének és jelen századunk eddigi időszakának meghatározó jellemzője volt. Szükség van a nagy üzletek, a széles áruválaszték, a fiataloknak kimondottan a „pláza-érzés”-re. Szeretnek ott lenni, még ha nem is vásárolnak, mert nincs miből, vagy ha már a kielégíthető szükségletek is telítődnek. Nem véletlen, hogy szórakozóhelyek és étkezési csomópontok is vannak a plázákban vagy az üzletközpontban. Ezzel az utolsó érvvel a helyi kisbolt ugyan nem szállhat versenybe, de cséren tudja nyújtani a személyes kapcsolatot, ismertséget, beszélgetést. Bizonyára korosztályok szerint eltérő mértékben felel meg az igényeknek.

Az viszont nem vitatható, hogy a kisboltot is az Újra kell – és lehet is – tervezni. Újra kell, és újra lehet gondolni a fejlesztéseket: a növekedés, bővülés ideje lejárt, a tartalmi, szolgáltatói átalakulás jön.  A hatékonyabb, zöldebb, digitálisabb régről ismert, a sajtó által folyton hangoztatott, csak senki és semmi által ki nem kényszerített megoldási lehetőségek nélkül a termelő vállalatok, nagy szervezetk nem fognak boldogulni az új helyzetben. A VV – „Vírus és Válság” – után kényszer lesz a Való Világban. A túlélés kényszere lesz a modernizálás.

Egy kisvállalkozásnak, egy kisboltnak is érdemes azonban elgondolkodni a helyi sajátosságoknak megfelelő megoldásokon. Talán nem is feltétlenül ezekben az új tendenciákban, hanem a régi követelményekben is meg lehet találni a fontos lépéseket, amit eddig szintén nem kényszerített ki a piac. Érdemes talán most – az új tapasztalatokat is hasznosítva – egy próbát tenni: 1) bővíteni a helyi termékek választékát, 2) személyesebbé tenni a kiszolgálást, 3) használni az új kommunikációs technológiát: rendeléseket venni fel, és 4) házhozszállítással tölteni fel az egyedi „fogyasztói kosarakat”. Biztosra mondhatom: lesz foganatja!… Még az is előfordulhat egy újabb családtagok számára fog teljes mértékű, jövedelmező és érdekes, újszerű munkát adni a beszerzési logisztika, illetve a házhozszállítási logisztikai feladatok megszervezése és ellátása.