Hírek

Sportos tanárok az Edutuson rovat – Sárkány Péter

Visszagondolva, már általános iskolás korom óta sportoltam, és sokféle sportágat kipróbáltam.

Alsó tagozatosként tornásztam, de az hamar kiderült, hogy ez a sport nem nekem való. Engem mindig is a labdajátékok vonzottak. Egy ideig asztalitenisz edzéseket látogattam, aztán – az örök kedvencet – a labdarúgást választottam. Fociztam a KSI (Központi Sportiskola), majd a BKV Előre csapataiban. Érdekességként megemlítem, ugyanúgy balhátvéd voltam, ahogy édesapám és a bátyám is.

Az egyetemi évek sport óráin szinte mindig kosaraztunk, amit még az Edutus Egyetem jogelődjénél (a MÜTF-ön) tanszéki szinten folytattunk.

Hobbiként kipróbáltam a teniszt is. De az elmúlt évek „nagy szerelme” a floorball lett. Több éven keresztül rendszeresen játszottunk tanárokkal és 20-30 évvel fiatalabbakkal. Velük futásban persze már nem vettem fel a versenyt, de a labdajátékokban szerzett rutin ezt kárpótolni tudta.

Amikor 50 éves lettem (ennek már sok éve), akkor úgy gondoltam, ki kellene próbálni az ejtőernyőzést, de erre nem került sor, most meg már nem hiszem, hogy bevállalnám. Egy dolgot egy kicsit bánok, azt, hogy nem jégkorongoztam. Mindig is vonzott ez a sport: a gyorsasága, a kemény férfias volta, a csapat erőteljes egymásra utaltsága, és az, hogy nem labdával, hanem koronggal játszanak. Mivel nem tudok korcsolyázni, ez a sport számomra csak plátói szerelem maradt. Talán ezért is szerettem floorballozni, mert az némileg emlékeztet a hokira.

Bevallom, ma már nem sportolok, pedig a rendszeres mozgás nagyon hiányzik. Egy dolognak viszont nagyon örülök, ahogy a munkámban, úgy a sportban is sokfélét kipróbáltam, ami szerintem igazán fontos és jó, mert az ember így nem fásulhat bele a dolgokba, és sok mindent másként lát. Tanulságként ezt (a sokféle dolog kipróbálását) minden fiatalnak őszintén ajánlom. J